Tavaszi etűdök

Ezt a frappáns címet kellett adni a következő bejegyzéshullámnak, mert mivel annyira nem volt kedvem írni, hogy szinte nyár lett a télből, amióta nem jelentkeztem a néha köldökzsinórként funkcionáló hálón. Most miután egy laza hosszú hétvégi vasárnapon főzés után tele hassal tespedek és nézek ki a fejemből, úgy döntöttem, hogy igencsak eljött az ideje a beszámolásnak. Az asztalra csaptam és elkezdtem! Azt gondoltam a hideg téli napok sötét estéin hogy nincs is miről értesítenem a nyilvánosságot. Hideg van? Unom a telet? Unom a munkámat? Unatkozom? Várom a sült galambot? Bizonyára ez senkit nem érdekelt volna. Ahogy azonban számba veszem az utóbbi hónapokat azért mégis csak akad téma, amiről érdemes lenne beszámolni, vagy azért mert nekem okozott kellemes élményt, vagy azért mert vicces volt, vagy szimplán azért mert megtörtént és nem utolsó sorban azért is, hogy tudomást szerezzenek arról hogy igen is élek és a körülményekhez képest rendben alakulnak a dolgaim.