Tavaszi-nyári etűd No. 4. Amikor a cérna szakad 2. rész

Utolsó direkt negatív hangvételű bejegyzés következik, ígérem. Nem igényel az egész különösebb bevezetést és magyarázatot. Egyszerűen elég volt, és váltani fogok. Nem régen leírtam, hogy milyenek lettek az állapotok a munkahelyemen, és ez csak hétről hétre rosszabb. Mindig több és több mindenre kell kínosan ügyelni. Lóg a nyelvem a hetven fok melegben, és mindemellett legyek kedves és mosolyogjak. Leginkább így jellemezhetném az egészet:

Az egész napom abból áll, hogy mások után rendet rakok, akik még csak egy picit sem próbálnak odafigyelni alapvető dolgokra, és ezen kívül pofátlanok és pökhendik, rosszabb esetben még lopni is próbálnak vagy pedig csak simán tök hülyének néznek. Csak idézek pár elhangzott mondatot a teljesség igénye nélkül.

„Hé fiú! Öt perce vettem nálad két kávét, ötven eurót adtam, ide letettem a visszajárót és te zsebre vágtad. Ne magyarázkodj, mert láttam. Van telefonom, hívom a rendőrséget!”

*

„Szevasz tesó! Ez a tálca neked tiszta? Hozzál nekem másikat!”

*

(Kasszához áll.) „Kávét! - „Igen rendben, kicsit vagy nagyot?” - „Kávét!” - „KICSI, NAGY?” (kézzel is mutatva) - „Igen!”

*

„Fiatalember, van maguknál fém kanál a kávéhoz? A műanyagot utálom mert rákkeltő lehet, ha forró vízbe kerül!” (Majd rágyújt a harmadik cigire.)

*

„Kolléga!” (Azt hiszem ez végképp nem igényel kommentárt.)

*

(Kiveszi az általa választott szendvicset a kínálópultból és kasszához áll. Nagy a forgalom, szomjas vagyok és nem jutok ki mellékre sem) „Már ne haragudj de ez a szendvics tegnapi, a sajt meg van száradva. Hogy adhatsz el ilyet és mit képzelsz magadról? Csinálj nekem másikat azonnal vagy add vissza a pénzemet! Ne próbálj meg átbaszni, mert gasztronómiában dolgoztam és kiismerem magam!” (Szerintem meg ha ennyire tudod, akkor főzz magadnak otthon!)

*

„Ez a vajas perec túl hideg!!! Nekem ez így nem kell!” (Persze miután kifizette.) „Mééér hűtöd le, he?” (Talán mert megromlik a vaj a 40 fokban, és a kész kajákat hűti a pult? Különben is, mi a szarért veszel akkor vajas perecet? )

*

(Minden kávéhoz jár egy kis bélyeg amit egy kártyára lehet gyűjteni. Tíz bélyeg után egy kávé ingyen van.)

„Jáááj, kedveském, tegnap itt vót az uram és ivott három kávét, reggel meg én is vettem kettőt, há adjá már nekem öt stemplit!” - „Elnézést, de én ezt nem láttam, és bárki állíthatja hogy jár neki.” - „STEMPLI NEKEM STEMPLI ÖT!”

*

(A teraszon disznóól van, próbálok európai állapotokat teremteni egy seprűvel és egy lapáttal, miközben ezer felé szakadok.)

„Főnök! Ne seperjél már ide nekünk, belemegy a por a kávéba! Máskor csináld már! (Majd kecses mozdulattal elpöcköl egy csikket, annak ellenére hogy minden asztalon külön hamutál van.)

*

(Esti csúcs, egy nő csipesz nélkül szedi ki a császárzsemlét a pultból, nekem háttal áll, nem látom hogy mit csinál, és főleg időm sincs vele foglalkozni.)

„Héé! Maga meg mit bámul itt össze-vissza, amikor a szemem láttára valaki nem használ csipeszt! Miért nem szól rá he? Ez a dolga!!! Maga is csak olyan mint a többi külföldi. Lusta mint a disznó és csak itt álldogál!” (Egy pillanatra elvesztettem az önuralmamat és közöltem vele hogy van még pékség Bajorországban. Ezek után a testtartásából ítélve attól tartottam, hogy megüt! Fizetett és elviharzott, majd két perc múlva visszajött, mert két sajtos szendvicset elfelejtett kifizetni. Nagyon szép mondhatom!)

*

(Harmincas, hiperaktív gyerekét egyedül nevelő anyuka fizetés utáni távozás közben.)

"Nem adnád meg a számodat? Írhatnánk egymásnak. Nem baj ha nem akarod, de ebből még akár lehetne is valami." (Hát, nem valószínű, hogy fel akarom nevelni a munka közben velem kikezdő kuncsaft gyerekét...)

*

És a legszebb. Egy határozottan antipatikus harminc körüli török picsa, iszonyatos túláradó öntudattal. Kakaós tejeskávét csinált magának, de mint az megszokott , akkor is eldugult a kakaó kifolyócsöve, ráadásul mind a két gépen. Közöltem kedvesen, hogy várnia kell két percet, mert van egy kis rutinprobléma, és hogy azonnal ki is viszem neki amit kért. Ami így jött a gépből nem is megfelelő mennyiségű és az íze is borzalmas. Tilos eladni. Ő csak erősködött, hogy ez így neki megfelel. Meg is mondtam neki, hogy a vezetőség kifejezetten megtiltotta, hogy lustaságból ilyen rossz terméket adjunk el.

„Na majd ha előjön a főnököd, meg is mondom neki hogy milyen fasza kis szolgáltatást nyújtasz itt te kis senki!”

Épp úton voltam már hogy kiöntsem a két rosszul sikerült kávét, amikor ezt kimondta. Azonnal kétszáz fölé ment a vérnyomásom! És amikor megcsináltam neki a tökéletes kakaós rohadt kávéját, akkor ledobtam elé és nagyon emelt hanggal megkérdeztem: „Passt ne?” (Elismerem, hogy nem volt jó ötlet, de nagyon rossz érzés amikor az ember képtelen magát érvekkel és udvariassággal megvédeni! Főleg akkor amikor mindent megtettem azért hogy azt kapja amiért fizet. Egyedül voltam a boltban, Aida elment fél óra szünetre, nem tudtam még csak elmenekülni sem a konfliktustól.)

„Mégis mit képzelsz magadról? Megállj csak még megismersz! Visszajövök és kicsinállak! Ki foglak rúgatni, hogy megemlegeted! Hol itt a vezetőség!? A pénzemet meg az asztalra tedd le, nem akarom, hogy hozzám érj a mocskos kezeddel!

(Mikor jut az ember eszébe, hogy így kezeljen egy takarítót vagy egy elcsigázott pénztárost a TACSKÓBAN???? Meg hogy egyáltalán ilyet megengedjen magának!)

***

Ezek mellé párosul az is, hogy valószínűleg túlterheltem észrevétlenül a kezemet, és furán viselkedik a baj kisujjam egy ínprobléma miatt. Nagyon valószínű hogy egy kis műtét lesz a vége. Orvos már látta.

Kivárásra játszom, próbálok türelmes lenni, és amint lehet angolosan távozok!